Schwajda György a kortárs magyar drámairodalom (és színház!) meghatározó alakja.
A szent család a szeretet, pontosabban: a kifejeződni képtelen szeretet drámája (komédiája). Egy
négy gyerekes özvegyasszony és annak már felnőtt gyerekeinek története. A meglehetősen nehéz
sorsú munkásasszony (több mint 40 év kétkezi munkával, egy súlyosan alkoholista, családi életre
alkalmatlan férjjel) viharos körülmények között, de tisztességgel felnevelte gyerekeit, akiknek a
szeretetére, immár öreg korában, mohón áhítozik. Olyan fajta szeretetre, amelyet ő sohasem tudott
kimutatni, és amire a viszontagságos családi élet képtelen volt őket megtanítani. Az öregasszony egy
lepusztult pesti bérház pincehelyiségében lakik, és innen várja, hogy valamelyik gyermeke magához
vegye. A magány és a szeretet-éhség azonban elviselhetetlenné teszi, környezetét manipulálja,
mindenkibe belemar, gonoszkodik, gyermekeit (akik megpróbálnak gondoskodni róla) érzelmileg
zsarolja, egymásra uszítja (meglehetős sikerrel). Így aztán a család minden tagja egymástól
elidegenedve, érzelmi nyomorúságban szenved. Vajon van-e megoldás, feloldható-e a több évtizedes
lelki pusztítás, amitől mindenki szeretne megszabadulni? Erre keresi a választ ez a keserű, ám
tragikomikumában is rendkívül mulatságos, katartikus megoldást kínáló előadás.