Egy előadás akkor él, ha megszületik – de akkor működik igazán, ha eljut a nézőhöz. Hogyan lehet ma Magyarországon olyan kortárstánc-produkciókat létrehozni, amelyek egyszerre adnak teret az alkotói szabadságnak, megtalálják a közönségüket, és hosszabb távon is életben tarthatók? Kihez igazodjon az alkotó, mit tud ehhez hozzátenni egy színház vagy fesztivál, és hol húzódik a határ a művészi kompromisszum és a működőképesség között?